Na nem az a négeres ősrégi sorozat Tobival a főszerepben, bár a mozgásom manapság kissé "rabszolgikus", szóval akár az is lehetne a cím oka. De az is, hogy antimozgásos napjaim - remélem - mélypontjait töltöm, így visszatértem a gyökereimhez, azaz az ős-sportcsigasághoz. Idegesít, de nem teszek ellene. Illetve hétfőn tettem: gyógytornáztam fél órát.
Tegnap nem jött össze, de most is itt ülök ahelyett hogy esetleg egy minimálfitness programot beiktatnék. Sanyi már be akarja olvasztatni a golyóimat, de azért azt nem engedem. Az övéi bánnák..!
Az igazság az, hogy itthon nem olyan a feeling, mint a teremben. Nekem kell az a közeg ahhoz, hogy legyen energiám, még ha egyedül vagyok is és ugyanaz a zene bömböl, mint itthon. Nem olyan itthon. Nekem nem. Úgyhogy nagyon várom hogy kicsit melegebb legyen, vagy vihetnék éppen váltás edzőruhát is. Csinálhatnék sok mindent ebben az ügyben, de lusta vagyok és kész.
Engem nem motivál az 1000 swing, főleg úgy nem, hogy 100 után már érzem hogy nem úgy tartom a derekamat ahogy kellene. Engem nem izgat a snatch, mert érzem tőle a vállamat és ez nem jó. Van viszont sok más gyakorlat, amit nagyon szeretek ebben a kettlebelles bizniszben, szóval már csak ezekért is meg kellene mozdulni.
Na jól megbeszéltem magammal. Úgy gondolom, ha ennyire idegesít, hogy már ide is leírm, akkor még van remény hogy hamarosan ismét Kettlebetti legyek. Addig meg csak Sportcsiga vagyok, aki állórajtból jeles volt anno, ezer, illetve az idén éppen 20 éve...