... debilitás lett belőle kedves naplóm. Hogy is volt? Ja, már hetek óta tervezzük a sógornőmmel, hogy elmegyünk együtt Debibe az Aquaticumba. Ketten. Gyerekek és pasik nélkül. Olyan beszélgetős, vihogós, fürdőzős, szaunázós, bambulós csajosra. Vannak ugye ilyen-olyan dolgok, amik meghatározzák hogy egy nő mikor és mennyit tölthet medence közelében.. ezen is - majdnem egyszerre - túljutva a tegnapi napot (kedd) határoztuk meg.
Húúú de készültünk, Hajni még délelőtt dolgozott, de délután kettő körül mindketten szabadon el is indultunk nagy boldogan és be is jutottunk ám a szomszédos városba, a szomszédos város Szoboszlóhoz közeli végénél a Tesco-hoz. No, ez itt most a reklám helye, mert valóban van egy olyan szlogen ugyebár, hogy "Nem kell tovább mennie! Tesco"... betartottuk... pontosabban az autó, de inkább úgy írom hogy ótó.
Éppen hogy elcsoszogtunk lámpától lámpáig az egyik parkolóba és kész. Onnan aztán egy métert sem tovább. Csak vissza... a tesómmal. Úgy néztünk ki, hogy Kálmi ótó - sárga kötél - én ótó...
Szerintem napokig sárga, feszesen tartandó kötélről, az ő rendszámukról és a majdnem begörcsölt, fék fölött tartott lábamról fogok álmodni. Kb. 22 km-re van Debrecen, de ennyire hosszú és fárasztó még soha nem volt ez az út. Mivel elektromos hibára gyanakodott, Kálmi egy olyan szerelőhöz vontatott. Ma kiderült, hogy valami benzin befecskendező kütyü romlott el, ami újonnan 180ezer + áfa.. hááááááááát ebbe az ótóba jó lesz a használt is asszem.. :)
Na és hogy miért lett debilitás? Mert úgy szálltam ki az ótóból, mint egy debil.
Valahogy ezen a nyáron nem jönnek össze a csajos napok, el is határoztam hogy nem várok én senkire, nem igazodok én senkihez, a kezembe veszem a sorsomat és ha menni akarok megyek.. egyedül.
Mentem is ma, de ez már egy következő bejegyzés...
Húúú de készültünk, Hajni még délelőtt dolgozott, de délután kettő körül mindketten szabadon el is indultunk nagy boldogan és be is jutottunk ám a szomszédos városba, a szomszédos város Szoboszlóhoz közeli végénél a Tesco-hoz. No, ez itt most a reklám helye, mert valóban van egy olyan szlogen ugyebár, hogy "Nem kell tovább mennie! Tesco"... betartottuk... pontosabban az autó, de inkább úgy írom hogy ótó.
Éppen hogy elcsoszogtunk lámpától lámpáig az egyik parkolóba és kész. Onnan aztán egy métert sem tovább. Csak vissza... a tesómmal. Úgy néztünk ki, hogy Kálmi ótó - sárga kötél - én ótó...
Szerintem napokig sárga, feszesen tartandó kötélről, az ő rendszámukról és a majdnem begörcsölt, fék fölött tartott lábamról fogok álmodni. Kb. 22 km-re van Debrecen, de ennyire hosszú és fárasztó még soha nem volt ez az út. Mivel elektromos hibára gyanakodott, Kálmi egy olyan szerelőhöz vontatott. Ma kiderült, hogy valami benzin befecskendező kütyü romlott el, ami újonnan 180ezer + áfa.. hááááááááát ebbe az ótóba jó lesz a használt is asszem.. :)
Na és hogy miért lett debilitás? Mert úgy szálltam ki az ótóból, mint egy debil.
Valahogy ezen a nyáron nem jönnek össze a csajos napok, el is határoztam hogy nem várok én senkire, nem igazodok én senkihez, a kezembe veszem a sorsomat és ha menni akarok megyek.. egyedül.
Mentem is ma, de ez már egy következő bejegyzés...
1 megjegyzés:
Így én is voltam már, és amióta a véletlenre bízom a dolgot, azóta nagyon ritkán, de valóban összejön!
És bizony, szégyen ide vagy oda, a nőknek is van magányigénye...:-)
Megjegyzés küldése